“Pénzünk nincs” - de Hitel, mai magyar nyelven, van! Gróf Széchenyi István átdolgozott és újra kiadott könyvének bemutatója

2016-05-12

2016. május 10-én, kedden a Laskai Osvát Antikvárium szervezésében mutatták be Esztergomban Széchenyi István Hitel című gazdaságtani művének mai magyar nyelvre átírt új kiadását. A Szent Adalbert Központban megrendezett beszélgetést Kondor Katalin újságíró, a Magyar Rádió volt elnöke vezette, Buday Miklóssal, a Széchenyi Alapítvány elnökével, valamint dr. Rubovszky Andrással, a Széchenyi Társaság főtitkárával az átdolgozás szükségességét, valamint Széchenyi korszakalkotó művének jelentőségét taglalták a hallgatóság előtt.

Buday Miklós, a Széchenyi Alapítvány elnöke (b), Kondor Katalin újságíró, a Magyar Rádió volt elnöke és dr. Rubovszky András, a Széchenyi Társaság főtitkára a Szent Adalbert Központban 2016. május 10-én

Május 10-én, kedden került sor Esztergomban gróf Széchenyi István Hitel című mai magyar nyelvre átdolgozott művének bemutatására. Az eseménynek otthont adó Szent Adalbert Központban népes hallgatóság körében beszélgetett Kondor Katalin újságíró az átdolgozásért felelős Buday Miklóssal, a Széchenyi Alapítvány elnökével, továbbá dr. Rubovszky Andrással, a Széchenyi Társaság főtitkárával. “A Hitel és ezzel Széchenyi 1830 januárjában robbant be a magyar közéletbe. Ettől számítjuk a reformkort. A Hitelben Széchenyi a magyaroknak magyarul fogalmazta meg a gondolatait. Tartalma szerint a reformkor programadó műve. A Hitel nyelvezete sajátos, izgalmas, tanulmányozandó kortörténeti dokumentum. Szövege nehézkes, soknyelvű, régies. Megállapítható, hogy az olvasó számára nehézséget jelent a Hitel tartalmának megértése. Ezért sok érdeklődő rövid idő alatt lemond a Hitel elolvasásáról.” Az idézet arról a prospektusról származik, amelyet a Széchenyi Alapítvány adott közre, még a beszélgetés megkezdése előtt. Kondor Katalin is leginkább afelé terelte a beszélgetés menetét, hogy a hallgatóság előtt világos legyen: a maihoz képest régies és rengeteg szakkifejezést tartalmazó eredeti szöveg nem veszített semmit az értékéből, csupán az olvasását, az olvashatóságát kellett megkönnyíteni. Buday Miklósék vállalkozása pontosan arra irányult, hogy a réginek és az újnak olyan szintézise jöjjön létre, amely majdhogynem karakterszámra is egyezik, mégis gördülékenyebb olvasáshoz vezet, megannyit szót, amely esetenként szótárazást (angol, francia, latin és nemét szakszavak) igényelne, a mai olvasó számára is könnyen érthetővé tegyen: “Egy munkacsoport arra vállakozott, hogy mai magyar nyelvre átírja Széchenyi fő művét úgy, hogy megfeleljen egy átlagos 18 éves ifjú szellemi színvonalának. A művek átírására nagyon sok példa van, akár a szépirodalomban, színházi, vagy a zenei világban, vagy akár a Biblia vonatkozásában is. Manapság korszerű változatok szükségesek. A szerkesztők olyan feladatnak tekintették az írást, mint egy bonyolult rendszer leprogramozását. Egyszer alaposan elemezni szükséges, és át kell fésülni a rendszert. Utána egyszerűbbé tehető a kezelés, jelen esetben a mű megértése” - olvasható szintúgy a kiadott tájékoztatón. Ezzel kapcsolatban Rubovszky András külön kiemelte, hogy az átírás sikere éppen ott érhető tetten, hogy a mai magyar nyelvnek azt a magasabb szintjét célozza meg, amely igényességével és választékosságával Széchenyi nagyságához méltó. Ugyanakkor ez nem jelenti azt - hangsúlyozta -, hogy bizonyos régies szavak, mint például az “elmetehetős ember” kifejezés, a maga összetett, sokatmondó jelentésvilágával ne maradhatott volna az új, átdolgozott szövegben. Buday szintén amellett foglalt állást, hogy Széchenyi szépírói attitűdje, a szép-írás (!) igényessége sértetlenül jelenjen meg ebben a munkában. A majdnem kétezer aposztróf kigyomlálása, a hosszú, több soros, vagy egy, esetenként másfél oldalnyi terjedelmű mondatok földarabolása sem a stílus, sem pedig a tartalom rovására nem ment. Mint ismeretes 2014-ben a Széchenyi Alapítvány javaslata alapján gróf Széchenyi István teljes szellemi hagyatékát felvették a hungarikumok sorába. Ahhoz, hogy a fiatalabb generáció számára is “kedvelhető” olvasmány legyen a méltán legnagyobb magyarnak aposztrofált Széchenyi szövege, szükségesnek bizonyult az értő és értető átírás. A Hitel mint gazdaságtani mű a jelentőségéből sem vesztett semmit az évek során - tért át Kondor Katalin a jelenre való kihatásának elemzésekor. Rubovszky egyenesen irányadónak tekinti a művet alapvetően az erkölcsi aspektusa miatt. Véleménye szerint a hitelezés gazdasági hatásmechanizmusa a hitelességen, az adott szó becsületén és a bizalmon nyugszik: “hinni és hihetni egymásnak” - idézte Széchenyit. Ez az, ami a mai magyar valóságban, de általában elmondható ez az egész világra nézve, kiveszni látszik a gazdaságból. Talán ezért is tért vissza nem egy ízben Kondor Katalin arra a kérdéskörre, hogy vajon más nyelven is elérhetővé válik-e hamarosan ez az új kiadás. Buday határozott választ nem tudott erre adni, de mélységesen egyetértett a kérdés fontosságával.

Gajdácsi Áron, az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium és Kollégium tanulója részleteket olvas fel gróf Széchenyi István Hitel című művéből, az átdolgozott kiadásból - Szent Adalbert Központ, 2016. május 10.

A könyvbemutatót, ill. a hozzá kapcsolt beszélgetést három ízben is a Hitelből kiemelt szemelvények felolvasása tette színesebbé, amely Gajdácsi Áron, az esztergomi ferences gimnázium fiatal növendékének közreműködésével hangzott el. Az utoljára, mintegy végszóként felolvasott részletet teljes terjedelemben közöljük, amely jól megvilágítja nemcsak Széchenyinek a magyar nemzetért történő aggódását, de azt a szándékot is, amely ott munkál a Széchenyi Alapítvány, a Széchenyi Társaság és mindazok szívében, akik fáradhatatlanul küzdenek azért, hogy gróf Széchenyi István szellemi öröksége szélesebb körökben is ismert, követhető és követendő legyen: “Semmi sem áll csendesen a világon, még a naprendszerek is változnak – tehát csak Magyarország álljon, s vesztegeljen mozdulatlan? Nem nevetséges törekvés ez? Vagy azt gondoljuk: hogy a Lajtától Feketetóig, s Beszkid-bérceitől Dráváig fekvő, csak 4000 négyszögmérföldnyi tartomány az univerzum közepe – mely körül milliárd világok forognak? Istenért! Nyissuk fel szemeinket, vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hátrafelé nyomattassunk, lépjünk inkább előre! Munkám tartalmából ki-ki azt fogja látni: a szélsőségeket s túlzásokat gyűlölöm, és a békítés barátja vagyok; szeretném a számos felekezetet egyesíteni, s inkább a lehető jót akarom elérni középúton, mint a képzelt jót, melyet tán csak másvilágon lelünk fel, légvárakban. Nem nézek én – megvallom – annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni: valaha mik voltunk, de inkább átnézni: idővel mik lehetünk, s mik leszünk. A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló emlékezésekkel, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hű egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország – volt; – én azt szeretem hinni: lesz!”

szöveg, fotók: Keppel Dániel

(A címben szereplő idézet a Hitel egyik fejezetére utal.)