Látni és láttatni - Interjú Szekeres János természetfotóssal

2017-03-07

Nem elég a technikai tudás, egy jó természetfotósnak a biológiával is tisztában kell lennie. Alázat, küzdelem, lemondás, szenvedély. Valahogy így lehetne összefoglalni azt az ars poeticát, amelyet Szekeres János fotóművész képvisel munkáival, munkáin keresztül. Vele beszélgettünk... Mióta érdekli a fotózás, miért kezdett el vele foglalkozni? Szekeres_Janos Édesapám solymász volt, ragadozó madarakkal foglalkozott, idomította őket… A természet közelsége tehát már igen korán az életem része lett. Tíz éves korom óta járom az erdőt, és mindig elmeséltem a környezetemnek, hogy milyen szép dolgokat láttam. 18 vagy 20 éves lehettem, amikor valaki megkérdezte, hogy miért nem fényképezem le mindazt, amiről beszélek. Onnantól kezdve már mindig vittem magammal fényképezőgépet is. Igazából azonban 1976-tól beszélhetünk arról, hogy a fotózás szenvedélyemmé vált, ekkor született meg ugyanis a nagyobbik lányom. Lefotóztam, ahogy a nejem tartja a kezében, majd a képet előhívattam az Ofotértben. A központból leszóltak, hogy felhasználnák reklámfotónak a képet, mert annyira jól sikerült. Ez hatalmas lendületet adott... Elsősorban természetfotókat készít, többségében Komárom-Esztergom megyében. Miért ezt a témát választotta? Esti_fenyek Valóban, rengeteget fotózom Komárom-Esztergom megye tájait, szépségeit, állat- és növényvilágát. 16 évvel ezelőtt elkezdtem tanítani egy budapesti fotós iskolában, amelynek része lett, hogy külföldi utakat is szervezünk. A Skandináv államokkal kiszélesedett a természetfotós palettám: Izlandra, Norvégiába, Svédországba, Finnországba és természetesen más területekre is eljutottunk. A természetfotózás nem könnyű, sok lemondással jár együtt, de az eredmény kárpótol mindenért. 8-9 évvel ezelőtt egyik barátommal, Molnár Lászlóval elkezdtünk digirámákat készíteni, amelyeket bemutatunk kétszer egy évben, tavasszal és ősszel az esztergomiaknak, vagy ahova hívnak minket szerte az országban. A digiráma tudatos koncepciót igényel, ezért meghatározott témákat dolgozok fel. Szeretném megértetni a nézőkkel, hogy kétféle ember létezik: az egyik szereti a természetet, a másik - a képeim láttán, remélem - szeretni fogja. Minden pillanat, amit a természetben töltünk felüdülést jelenthet számunkra. Ön szerint mi kell egy jó természetfotóhoz? Rangsor-vita Kell egy alapvető biológiai tudás. Ismernem kell az élőlényt, a tájrészletet, a fát, a növényt, bármit, amiről képet akarok készíteni. Ráadásul azt az oldalát kell megmutatnom a nézőnek, amely széppé teszi. Mondok egy példát: ha egy növényt nézünk az erdőben, akkor álló helyzetben, föntről lefelé tekintve látjuk. Így is szép. De ha lehasalunk mellé, és még arra is ügyelünk, hogy a háttér izgalmas legyen, akkor olyan perspektívából láttatjuk a növényt, ahogy addig azt még nem látták. A szép ily módon gyönyörű lesz, szokatlan, újszerű. Egy jó fotós azokra a részletekre is fel tudja hívni a figyelmet, amelyeket talán a gyors szemlélő szinte észre sem vesz. Összefoglalva: nagyon fontos a technikai felkészültsége is a fotósnak, ismerje a gépét, tudja, hogy mikor milyen objektívhez nyúljon, de talán ezeknél is fontosabb, hogy tudjon újat mutatni, valami olyat, amit még nem láthatott senki. Számos önálló és közös kiállítása volt már, hogyan látja, mitől lesz valaki jó fotós? Számomra a jó fotós az, akiben megtaláljuk a természet felé mutatott alázatot, és aki kellő tudással is bír. Mint ahogy az előbb mondtam: technikai tudás és látásmód. Másrészről pedig nagyon kitartónak kell lennie. Sok ember, sok fotós nem tudja végigjárni a ranglétrát: belevág, jönnek a kezdeti sikerek, azután pedig, amikor stagnálni kezd a fejlődés, feladja, leteszi a gépet. Ezen az időszakon csak sok gyakorlással, kitartással, lemondással lehet túljutni. Itt kell megemlítenem, hogy elengedhetetlen feltétele a sikernek a tolerancia is - ez pedig a családon is múlik, a férjen vagy feleségen, gyerekeken stb. A természetfotózás rövid definíciója: nem otthon vagyok... Ma már nagyon fejlett technikával dolgozhatunk. Sőt, a mobiltelefonokkal is meghökkentően jó képeket lehet készíteni. Nem hígulhat fel ezektől a szakma? Bodicsek Nagyon igaza van. Gyakran látom, hogy valaki vesz egy jó gépet, készít egy-két sorozatot, gyorsan kiállítja, és már oda is írja a neve mellé, hogy fotóművész. Azért ez nem ennyire egyszerű. Fotóművész rangot lényegében csak megkapni lehet, az egy megtiszteltetés. Manapság sokan maguknak osztják ki ezt a titulust, felhígítva ezzel a szakmát. Ahhoz, hogy valaki megkaphassa ezt a címet, szakmai szervezetek döntése kell. Ilyen például a Mafosz, a Magyar Fotóművészek Szövetsége, de ne becsüljük le a közönséget se! A szakma mellett, a befogadók ítélete is meghatározó. Számomra már nem fontos az, hogy kiírjam a nevem mellé: fotóművész. Az ember egy szinten már túljut a címeken is. Nem ez adja a motivációt. Szeretek fotózni, ez a legnagyobb kitüntetésem. LandolasHobbi vagy megélhetés? Azt szoktam mondani, hogy aki meg tud élni a fotózásból, az varázsló. Bár, ha belegondolok, az esküvői fotók vagy kisbabák fotózása, akár jól is jövedelmezhetne. Én sosem törekedtem arra, hogy ez legyen a legfőbb megélhetésem. Mondta is egyszer az egyik barátom - szeretetteljes iróniával: “Szeki, Te be vagy oltva a vállalkozás és a pénzszerzés ellen.” Soha nem az volt a célom, hogy a fotózással pénzt keressek. A megélhetés és a fotóművészet számomra két dolog.   Csodas_Fogak Itt a megyében mely területeken szeret dolgozni? Három helyszínt emelnék ki. Mindenekelőtt a Pilis gyönyörű hegyvidékét. Ugyanilyen a Gerecse, az lenne a második. A harmadik pedig a Vértes, bár oda kevesebbet járok. A növényvilágot és a tájrészleteket a Pilisben készítem, az állatvilág elsősorban a Gerecséből, ill. a Vértesből való. Jelenleg látható-e valahol kiállítása? Készül-e most valamire? Szellem-_tanc Önálló kiállításom most nincs, és nem is készülök erre. Időközönként csoportos kiállításon veszek részt. Most is van képem Budapesten. Tavaly nyáron négyünknek Pápán volt kiállítása, amelyet egy digiráma fesztivállal kötöttünk egybe. Nagyon sok néző, érdeklődő jött el. Egyébként manapság a digirámát preferálom, számomra izgalmasabb, mint kiállítást rendezni, de természetesen azt sem becsülöm le. Tavasszal Esztergomban, A Művelődés Házában megint lesz ilyen bemutatónk. Itt szeretném megköszönni mindazoknak a részvételét, akik korábban igen nagy számban megtiszteltek a jelenlétükkel. A témám nem változik, maradok a természet szépségei mellett, bár jól sikerült az ember öregedését bemutató sorozatom is. Az öregedés folyamatát egyébként fák mesélték el, rajtuk keresztül mutattam be. Döbbenetes hatást váltott ki a közönségből. Mikor megfordultam, azt láttam, hogy többeknek könnyes volt a szeme. Ha a feleségem nem rohan oda, és nem ölel meg, talán még most is ott állnék, annyira meghatott ez a fogadtatás...    
2019 Október
VHKSzCsPSz
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Copyright © Hello Esztergom