„Olyan értékeken ülünk, amiért sok helyen összetennék a kezüket” – a felvidéki borászatról beszélgettünk

2017-03-29

  Geönczeöl Attila sikeres szőlőtermesztő, borász és számos borverseny nyertese. Ötleteket kértünk tőle, hogyan kell jól borászkodni, tanácsokkal látta el a pályakezdőket. Megtudhatják, mi az a pincevakság és, hogy sokan miért éltetnek elavult, földhözragadt borstílusokat.       gyertyak_geon Milyen út vezetett Párkányból a nemzetközi borversenyekre? Az egyetem után pár évvel, egy kis bor- és élelmiszer-kereskedelmi kitérő után, a Magyar Szőlő- és Borkultúra Kht-nál kaptam munkát, igazgatóhelyettes lettem. Erről a nonprofit társaságról tudni kell, hogy nagyon jó nemzetközi kapcsolatai vannak, a Budavári Borfesztivál és a Vinagora Nemzetközi Borverseny szervezője. 2007 elejéig dolgoztam itt, borfesztiválokat, borversenyeket szerveztünk, kiadványokat adtunk ki, sokat jártam külföldre is. Többek között 2003-ban én szerkesztettem a Borongoló - Borutak Magyarországon című három nyelvű borturisztikai kalauzt. A saját borversenyeinken teszteltük, majd külföldre is elvittük a BírálNet elnevezésű számítógépes borbíráló rendszert. Magyarországon kívül így Svájcban és Szlovéniában is ez a szoftver segítette a bírálatot. A maga nemében az első ilyen rendszer volt a világon, és bár azóta a Kht. már egy újabb fejlesztésű szoftverrel dolgozik, a bor-szakmai alapok gyakorlatilag ugyanazok maradtak. A munka során nagyon sok tapasztalatot és kapcsolatot szereztem, ekkoriban jutottam el az első komolyabb versenyekre is. Ahhoz, hogy valaki jó borbíra legyen, az elméleti-szakmai felkészültség mellett kulcsszerepe van a gyakorlatnak, sokat kell kóstolni hozzáértő bírálók társaságában, illetve megismerni a világ borait, borstílusait. Sokat köszönhetek ebben Zilai Zoltánnak, a Borkultúra Kht. (ma már nonprofit Kft.) igazgatójának, aki maga is nemzetközi borbíra, illetve Sárkány Péter nemzetközi borbírálónak.   Milyen tanácsokkal látna el egy pályakezdő borászt?   porte_geönczeöl Ne ragadjon meg az iskolai tananyagnál, tanuljon tovább, szerezzen tapasztalatokat, gyakorlatot. Lehetőség szerint járja be a borvidékeket, jusson el külföldre, kóstoljon sokat, figyelje meg a technológiákat, beszélgessen szakemberekkel. Legyen nyitott. Nagyon sok szakmai gyakorlati lehetőség van, ki kell használni. Európa, Kalifornia, Új-Zéland - ha valaki kitartó, rámenős, bejuthat egy-egy neves borászathoz gyakornokként, és ha felküzdi magát a ranglétrán, kinyílik előtte a világ. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy maradjon is kint, hanem hogy nagyon fontos ez a 2-4 év gyakorlat ahhoz, hogy tisztán lásson, szélesedjen a látóköre, mélyüljön a szakmai tudása. A borászatban létezik egy fogalom: a pincevakság. Én ezt kiterjesztve ízlés-provincializmusnak nevezem. Ez azt jelenti, hogy a borász kizárólag a saját borait, esetleg a szűkebb környezet, régió borait kóstolja, és nem tud hová tenni egy-egy más stílusú, más borvidékről, országból érkező tételt. Emiatt esetleg a saját boraira jellemző borhibát vagy egy elavult, földhözragadt borstílust éltet, amire mondjuk a világban már a kutya sem kíváncsi. Sok ilyen helyi bírálóval találkozom, akik meghatározói a falusi, kisrégiós versenyeknek, de soha nem jutottak még ki szűkebb pátriájuk határain túlra, emiatt ízlésük is erősen korlátozott. Nagy szükség lenne olyan világot járt fiatal borászokra, akik helyben szeretnének jó borokat készíteni, karriert befutni. Nem könnyű, tudom, de nagyszerű termőhelyeink vannak, és egyre több a kisebb-nagyobb új beruházás, pályázati lehetőség is hozzá.   Munkássága nagyon sokrétű, borkereskedelem, marketing, szakmai rendezvények szervezése, szakújságírás, a felvidéki borászat újjáélesztése. Melyik tevékenysége áll szívéhez legközelebb? Nagy szerencsémnek tartom, hogy a munkám egyben a hobbim is. A felsorolt tevékenységeken túl egyre fontosabb számomra a saját birtokom fejlesztése, saját boraim elkészítése. Sokat kísérletezek, próbálgatom, milyen borstílus illik leginkább a Párkány-környéki szőlőkhöz. Közel áll hozzám a természethű borászkodás, azaz a kísérletezések nem borászati segédanyagok, fajélesztők kipróbálását jelentik, inkább a szőlők szüreti időpontjának kitolását, a feldolgozás, érlelés különbözőségét (héjon áztatás, finomseprős érlelés, új- és idősebb fahordók bevetése, pezsgősítés stb.). A saját birtok fejlesztése a szememben nem áll szemben a felvidéki borkultúra fejlesztésével. Az egyéni siker a borászatban a régió sikerén is múlik. Ha egyre több komoly pincészet jelenik meg a borvidéken, azt szűklátókörűség lenne a konkurencia növekedésének felfogni. Ha egyre több a jó bor, és egyre több helyre eljut, egyre nagyobb közönség találkozik velük, akkor nő a kereslet is a helyi borok iránt. Jelenleg azzal küzdünk, hogy kitörjünk a relatív ismeretlenségből, ehhez szükség van a kritikus tömeg elérésére is.   Nyert már borversenyeket, szervezett fontos szakmai eseményeket, sikeres karriert tudhat magáénak. Melyik eddig elért eredményére a legbüszkébb? hordok_geon A rendezvények közül az Újévi Borászati Tanfolyamra vagyok a legbüszkébb, ami új színt hozott a felvidéki borkultúrába. Amikor elkezdtük, a kissé céltalanná váló borversenyeken és néhány termékbemutatón kívül nemigen rendeztek más "szakmai" rendezvényt a környéken. A magyar nyelvű borászati előadássorozat a szőlész-borász szakma más és más oldalát mutatja be a közönségnek minden év januárjában. Azóta többen próbáltak hasonló úton elindulni. Boraim közül talán a "Karcsa" és az "Ősz húrja" elnevezésű tételeket emelném ki, hiszen velük van a legtöbb munkám. Az előbbi egy fehér, fahordóban érlelt házasítás, mely 3-4 alkotórészből áll, utóbbi pedig novemberi szüretelésű természetes édes bor.   Szakújságíróként bejárta a világ bortermelő vidékeit. Melyik térség volt a kedvence? Melyik hely lehet követendő példa a Felvidék számára? Minden sikeres borvidék rendelkezik valamilyen különlegességgel, de a lényeg, hogy szívós, kitartó munkával küzdötték fel magukat. A Douro-völgy elképesztő látványa, a Rajna-menti meredek szőlőültetvények elgondolkodtatják az embert. Főleg, mikor hazaérve azt hallom, hogy egy épphogy-csak dombocskát már túl meredek, szinte megművelhetetlen területnek tart a gazdák egy része. Pfalzban a lakótelep közepén park helyett is szőlőültetvény díszlik, Bordeaux-ban a repülőtérről kilépve a körforgalom közepén virág helyett bakművelésű szőlő jelzi, hogy borvidékre érkeztünk, a kanadai határ közelében, a Finger Lakes tavak partjain vagy a Niagara vízeséstől nem messze újra meg újratelepítik az idő előtt kifagyó szőlőket. Mittelbergheim, egy elzászi falu szélső házai összeérnek a szőlőheggyel, elképesztő, mennyire megbecsülik az értékeiket. Nem látni egy ferdén álló fűszálat, eldobott csikket. Miközben egyfolytában panaszkodunk, el is kényelmesedtünk, nem becsüljük eléggé azt, amink van. Pedig olyan értékeken ülünk, amiért sok helyen összetennék a kezüket. Folyton kifogásokat keresünk, hogy miért nem lehetséges változtatni az egykor virágzó szőlőhegyek elhanyagolt állapotán. Persze a politika és szakpolitika, történelmi-szociológiai folyamatok mind-mind hibáztathatók, ennek taglalása külön tanulmányt igényelne, de változásra csak úgy van esély, ha mi magunk kezdünk hozzá. Rengeteg jó példát lehet mutatni, de azokat alkalmazni kell, szemléletváltásra, oktatásra, és legfőképpen tettekre van szükség.   Egy 2010-es interjúban arról beszélt, hogy a felvidéki magyar borászokat megpróbálják a szlovák sztárborászok alapanyag termelésre szorítani. Elmondta, hogy a változás hosszú folyamat lesz, de lát fejlődést? A borászati tanfolyamoknak érezni a hatását? Lassan elindultunk a jó irányba, de igen, továbbra is nagyon hosszú út áll előttünk. Számos kisebb pincészet tűnt fel, szakmai szervezetek alakultak, egy-egy szőlőhegyen összefogtak a gazdák, annak érdekében, hogy rendbe tegyék a környezetet. Az elhagyott ültetvények egy részének újratelepítése is megkezdődött, egyelőre persze nem olyan ütemben, mint amilyenben kívánatos lenne. A tanfolyamok segítenek új ismeretekre szert tenni, megmozgatják az állóvizet, elgondolkodtatják a résztvevőket. Ez a feladatuk. A vidéket járva, a borokat kóstolva úgy gondolom, van változás. Nagy szerepe van ebben a helyi és szakmai alapon szerveződő közösségeknek, ezért sokszor már szinte erőmön felül is részt veszek megalakításukban, munkájukban. Elnöke vagyok a garamkövesdi borászok polgári társulásának, elnökségi tagja a Muzslai Hegyközségnek, alapító tagja a Parkan-Granum Terroir borász-körnek, a Párkányi Borklubnak, elindítottam a Felvidéki Borhíradót, szervezzük a felvidéki borászok budapesti bemutatkozását. Speciális helyzetben vagyunk, hiszen egyszerre kellene szőlőt telepíteni, borászatokat fejleszteni, építeni, közben a borvidék arculatát, eredetvédelmét kialakítani, marketing-tevékenységet folytatni közösségi és egyéni szinten. És persze emellett borbemutatókat tartani, borturisztikával foglalkozni, értékesíteni a borokat, hogy meg is éljünk valamiből...   Ön a Szkala Borászok és Szőlészek Polgári Társulás elnöke. Mivel foglalkozik ez az egyesület? Mik a céljai?   A Társulás a garamkövesdi borászokat fogja össze, de több környékbeli településről is vannak tagjaink. Elsősorban rendezvényeket szervezünk, illetve a helyi borászok szakmai előmenetelét segítjük. Hozzánk fűződik a már említett Újévi Borászati Tanfolyam, ezen kívül borversenyeket, borfesztivált, szakmai kirándulást szervezünk minden évben, de egyéb terveink is vannak. Célunk a helyi szőlő- és borkultúra még menthető értékeinek megőrzése, illetve megújítása.   Milyen felvidéki borokat ajánl az olvasóknak?   A Felvidék borpalettája nagyon széles, hiszen Pozsonytól Kárpátaljáig több száz kilométeren át húzódó területről beszélünk. Esztergomhoz a legközelebb Párkány-környéke, az Alsó-Garammente és Kürt található, ahol a fehérboroké a főszerep: Zöld veltelini, Rajnai rizling, Királyleányka, Olasz rizling a fő fajták, de ennél jóval szélesebb a választék. A vörösborok közül az északiasabb stílusú, élénkebb savú, gyümölcsös karakterű Kékfrankost, Szent Lőrincet, Pinot noirt ajánlanám elsősorban. Az "ínyencek" mindenképpen kóstolják meg a néhány kisebb pincészet választékában szereplő fahordós érlelésű vagy héjon erjesztett különlegességeket, késői szüretelésű borokat.   Önnek van kedvenc bora? Persze, minden nap másik... Komolyra fordítva a szót: szeretem az őshonos fajtákat megismerni, ezek mutatják meg igazán, milyen sokszínű a borvilág. A minap éppen egy alföldi Kövidinka minőségén lepődtem meg, de nagyon tetszettek pár éve a dél-olaszországi vulkanikus termőhelyek borai is. Mindig foglalkoztat egy-egy szőlőfajta, bortípus, amire jobban odafigyelek. Éveken át hasonlítgattam össze például a Rajnai rizlingeket, szerencsémre úgy adódott, hogy olyan helyekre jutottam el a világban, ahol kiemelt fajtának számított. Nagy kedvenceim voltak a száraz sherryk és más élesztőhártya alatt érlelt borok (pl. a hagyományos száraz szamorodni) is. Mostanában a természethű, "különcként" számon tartott, héjon erjesztett fehér borok és a pezsgők érdekelnek, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudna elcsábítani egy egyedi Sangiovese vagy Kadarka...  

Sárközi Jozefina

2022 Május
VHKSzCsPSz
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Copyright © Hello Esztergom