Nem az ember választ bajuszt, hanem a bajusz választ embert - Interjú Batka Péterrel

2017-04-18

Hogy mitől férfi igazán egy férfi, koronként és kultúránként eltérő válaszokat mutat. Egy azonban biztos: a szőrzet mindig valamilyen állásfoglalásra készteti viselőjét. Vágni vagy nem vágni: az itt a kérdés. A felvidéki Kőhídgyarmaton élő 2016-os bajuszkirállyal beszélgettünk...   - Többen azt mondják, hogy egy férfi akkor férfi igazán, ha van bajusza? Önnek mit jelent a bajusz? - Nehéz erre egyszerűen válaszolni. Olyan ez mintha azt kérdeznék, miért jó az, ha lélegzünk? Természetes velejárója a létemnek, így érzem teljesnek magam. - Szakértők szerint manapság hiányzik a férfiminta a családokból. Régen természetes volt, hogy az apák, nagyapák a férfi értékeket továbbadták fiaiknak, de erre ma kevés lehetőség van. Ön hogyan látja ezt? - A probléma ott kezdődik, hogy maga a család mintája hiányzik. Tudom, hogy ez kemény megfogalmazás, de gyakran csak egy fedél alatt, egymás mellett élő emberekről beszélhetünk, nem pedig családról. A család pedig

az életet együtt megélő emberek közössége.

A családhoz kell a női minta és a férfi minta is. A kettő egymást egészíti ki, az egyik sem lehet teljes a másik nélkül. Ha azt tapasztaljuk, hogy nincs férfi minta, akkor tudnunk kell, hogy ugyanannyira hiányzik a női minta is. Ma is ugyanannyi lehetőség van a teljes családi élet megélésére, és ezáltal a női és férfi minta megélésére is, mint máskor. Ez választás, döntés kérdése. A döntésünktől függ, hogy megéljük-e ezt a modellt, vagy a kényelem és a mammon oltárán feláldozzuk. - A bajusz tényleg a férfiasság jelképe? Örökölhető például a felmenőktől? Az Ön családjában volt valaki, aki viselt bajuszt? - A szőrzet olyan, mint egy finom antenna. Ezen keresztül láthatatlanul kapcsolódunk a világmindenséghez. Ez szinte minden természeti nép hagyományában megtalálható. Azt tartják, akinek erős, dús haja vagy szőrzete van, az nagy életerővel rendelkezik. Aki már próbált bajuszt növeszteni, az hamar rájön arra, hogy ez nem is olyan egyszerű. Nem az ember választja, hogy milyen bajsza lesz. A bajusz milyensége nagyban függ a genetikától, az illető életerejétől stb. Azt szokták mondani:

nem az ember választ bajuszt, hanem a bajusz választ embert.

A kialakult bajuszt aztán gondozni, ápolni kell. A nagyapámtól felfele - úgy tudom - mindenkinek volt bajsza. Sajnos én nem ismerhettem személyesen apai nagyapámat, de a rokonok elmondása alapján, neki is pont ilyen bajsza volt. - Lehet, hogy banális a kérdés, de egy ekkora bajusz nem zavaró például az étkezésnél? - Nem. Egyszerűen megszokja az ember, és úgy természetes. Évezredekig ez volt a természetes. A bajusztalan, csupasz férfit gyarlónak és erőtlennek tartották. - Milyen gondozást igényel általában a bajusz? Jár­ például borbélyhoz? - Nem járok borbélyhoz. A természetes, vagy ahogy a világban ismerik, a magyar bajusznak vagyok a híve. A szükséges ápolást saját magam is el tudom végezni. Nyírással azért időnként igazítani kell, de ez minimális erőbefektetést igényel. A mindennapokban, ahogy megfésülködik az ember, úgy a bajszát is kifésüli, különleges alkalmakkor pedig bajuszpedrővel is megformálja. - Ön mióta növeszti a bajszát? - A fiam születése, vagyis 2007 óta. - A legutóbbi Felvidéki Bajusz Találkozón Önnek ítélte oda a zsűri a Felvidéki Bajusz 2016 címet. Hogyan fogadta? Mivel jár ez a cím? - Számomra nagy meglepetés volt. Én úgy gondoltam, hogy a Felvidéki Bajusz Találkozón csak összejön pár ember beszélgetni, lesz egy szép kultúrműsor és kirakodóvásár. Mi leginkább a vásár miatt is mentünk. Ott derült ki, hogy egy komoly bajusz mustra is van. Nagyon jólesett, hogy én viselhetem a jelenlévők közül a nyertes bajuszt. Azóta valahogy jobban odafigyelek rá, minden komolyabb rendezvényre megpróbálom a lehető legjobban kifenni. A legfontosabb hozadéka viszont, hogy nagyon jó emberekkel, bajszos emberekkel hozott össze a sors. Remélem, az idei évben, május 27-­én eljutok a IX. Kunsági Bajuszfesztiválra, amely Kunszálláson kerül megrendezésre.

SJ-KD