2018-11-04
Régóta ennék már, de nem álltam neki, mert macerásnak gondoltam. De hát nem is az! Este előkészítettem, reggel megsütöttem, ráadásul a konyhában fellelhető kis maradék lisztjeimet is felhasználtam. Lassan felszívódó szénhidrát-forrás, de abszolút nem kalóriaszegény. Nem baj, mert nagyon finom...
ELKÉSZÍTÉS:
Első körben a Google-t hívtam segítségül, és kerestem egy szimpatikus receptet amit átalakíthatok. Végül ez lett belőle:
TÉSZTA:
FORGATÁS:
Ahogy elkészítettem:
A liszteket és a cukrot dagasztó tálba tettem és a közepébe kialakított mélyedésbe morzsoltam az élesztőt. Egy kevés langyos rizstejjel elkevertem, és vártam, míg egy kicsit felfut, majd ment hozzá a többi hozzávaló is. A folyadékok mennyiségét figyeljétek, ne legyen túl lágy és kemény sem a tészta, lényeg hogy kalács állagú legyen! Simára dagasztottam és kb. 15 percet kelesztettem.
Aztán nem szórakoztam a szaggatással. Az edényben lévő tésztát olvasztott vajjal meglocsoltam, majd két kanál segítségével szaggattam ki a tésztát, és a dióba forgattam. Kivajazott jénaiba rétegeztem és mivel csak másnap reggel sütöttem, rögtön hűtőbe tettem. Reggelre szépen megkelt. Kivettem a hűtőből, előmelegítettem a sütőt úgy 180 fokra, és kb. 40 perc alatt megsütöttem.
Egy csomag vaníliás pudingport dupla mennyiségű rizstejjel főztem meg, ez lett a sodó.
Jó étvágyat!
Juhász Veronika